Willhelmina Dumbledore

Ezen az éjjelen július 31.-e van, Harry születés napja, amiről Dursley-ék természetesen már megint "elfelejtkeztek". De a barátai nem felejtették el őt. Ezért most Harry ott ült a szobájában, a holdfényben és a barátai által küldött szülinapi ajándékokat bontogatta.

Egyszer csak csengetnek. Harry ránéz az órájára. Pont éjfél van.

- De hát ki lehet az ilyen későn? - gondolta magában.

- HARRY!- kiabálta lentről Vernon bácsi.

Harry nem tudta mi rosszat csinál, ezért teljesen nyugodtan ment le a lépcsőn, de sejtette, hogy Vernon bácsi idegességének köze lehet a vendéghez, aki csöngetett. Harry még mindig nem látta ki érkezet, de Vernon bácsinak már szinte teljesen lila volt az arca a mérgességtől.

- Harry, hát nem megmondtam, hogy ne add meg a címűnket azoknak a bolond barátaidnak!!! Csakis egy olyan magadfajta csöngethet éjfélkor! Előre tudhattam volna! Nem elég, hogy leveleket küldözgetsz folyamatosan??? Még vendégeket is hívogatsz a házamba???

- De hát ki az? Ki jött?

- Mit tudom én!!! Nézd meg és küld el! Soha többet meg ne lássak senkit abból a bolond-képzőből!!! Megértetted?

- Igen Vernon bácsi...

Miután már Harry látta hogy Vernon bácsi visszament aludni, óvatosan az ajtóhoz sétált és kinyitotta.

Egy ő korbeli, csinos, hosszú barna hajú lány ált az ajtó előtt. Nagyon ismerős volt Harrynek, de tudta, hogy még soha sem látta ezt a lányt. Harry gyomra bukfencezett egyet.

- Szia, te vagy Harry Potter?- kérdezte félénken.

- Igen, én vagyok. és te ki vagy?

- Willhelmina Dumbledore vagyok. Bocsánat, hogy ilyen későn érkeztem.

- Semmi baj. Willhelmina Dumbledore? Te Albus Dumbledore rokona vagy?

- Igen, az unokája vagyok, ő küldött most ide hozzád!

- De hát... Dumbledore sosem mondta, hogy lenne családja...

- Hát... biztos azért, mert nem kérdezted. Bemehetek?

- Ó, igen, persze. De nagyon halkan gyere, nehogy felébreszd Dursley-ékat! Erre gyere...- szólt Harry és felvezette Will-t a szobájába.

- És... valójában miért küldött téged Dumbledore?

- Most pár napig én vigyázok rád- kacsintott Will- és aztán együtt megyünk a Grimmauld téri házba ahol már Ron és Hermione nagyon várnak téged.

- Ron és Hermione? Őket is ismered?

- Igen, most is tőlük jövök... Hát akkor... Szép álmokat!- Will elővette a varázspálcáját és egy ágyat varázsolt magának Harry szobájába.

- Willhelmina, te hogyhogy varázsolhatsz? Hiszen még nem múltál el 17 éves... vagy igen?

- Hívj, csak nyugodtan Will-nek. Nem, még tényleg nem múltam el 17. Csak tudod mivel ugye magán tanuló vagyok otthon, - gondolom észre vetted, hogy nem járok a Roxfortba és Dumbledore unokája ezért kivételesen megengedték.

- Ja, értem. Akkor hát... jó éjszakát!

Aznap éjjel Harry nem nagyon tudott elaludni. Mi lesz ha Dursley-ék nem engedik, hogy itt maradjon Will? Pedig olyan kedves lány...

Másnap reggel mikor Harry felkelt Will-t nem találta a szobában, és az ágya is eltűnt. Harry nagyon megrémült, nem tudta mi lett vele.

- Remélem nem történt semmi baja - remélte Harry és azután lement reggelizni Dursley-ékhoz.

- Remélem megmondtad annak a lánynak, hogy máskor ide ne merészelje tolni a képet se ő, se más magadfajta bolond! - mondta Vernon bácsi undorral Harrynek.

Úgy látszott mintha már Petunia néni és Dudley is tudták volna hogy mi történt tegnap mert ők is undorral és félelemmel nézték az ajtót, hátha bejönne rajta valaki.

Reggeli után Harry - mint minden nap - kiment sétálni a közeli utcákba. Pár perc után:

- Harry, bocsi, hogy elmentem hajnalban, de féltem, hogy csak bajt hozok rád, ha azok a muglik meglátnak.

- Jó, hogy itt vagy! Már nagyon aggódtam... -Harry rájött, hogy elárulta magát...

Viszont Will arcán egy mosoly jelent meg.

Harry próbálta másra terelni a témát, de nem jött ki hang a torkán. Végül Will szólalt meg:

- Képzeld Albus azt üzeni, hogy már ma mehetünk a Grimmauld térre.

- Tényleg? És mikor indulunk?

- Hát - pillantott az órájára Will- pontosan 11:12-kor találunk a Dursley ház ajtajánál egy újságot. Az egy zsupsz kulcs. Nagyon kell majd figyelni, hogy a muglik ne vegyék észre. Azelőtt még a cuccaidat is be kéne csomagolni. Nincs sok időnk már, szerintem induljunk vissza.

Harry nagyon izgatott volt. Örült, hogy végre láthatja Ront és Hermionét, de szomorú is volt, hogy nem lehet már kettesben Will-lel.

11:12 perckor már érezte a rántás a köldökénél és pár pillanattal később már koppant is a talpa a Grimmauld téri házban.

Sipor addigra már kipusztult. Ezt Hermionétől tudta meg nyáron egy levélben. De a hát még mindig ugyanolyan volt. Kivétel Mrs. Black festményét amit már sikerült eltávolítani. Ezért nem ordított most.

- Jaj, Harry, úgy örülök, hogy épségben megérkeztél. -csendűlt Mrs. Weasley hangja és már szorosan ölelte is meg Harry-t. - Menj fel, tudod hol a szobád. Ron és Hermione már várnak ott. Most a Rend tart gyűlést, de negyed óra múlva ebéd.

Mostmár a Weasley ikrek is a Rend tagjai lettek mivel már elmúltak 17 évesek. És Harry nagy megdöbbenésére Will is a Rend tagja volt, mert rendelkezett ugyanazzal a képességgel mint Tonks, ő is tudta változtatni a külsejét és ezzel nagy hasznára válhatott a rendnek.

Mikor Harry felment a szobába Hermione egyből a nyakába borult.

- Szia - köszönt Ron.

- Szia Harry- üdvözölte Ginny.

- Will már szólt nekünk hogy ma jössz- mondta Hermione.

A név hallatára Harry valószínűleg elpirult, mert barátai elösször rá aztán mindhárman egymásra néztek.

- Harry, neked nem tetszik véletlenül Will?- kérdezte bújkáló mosollyal Ginny.

- Hát... -kezdte Harry, de a barátai már egyből tudták, hogy mi lesz a válasz.

- Hát ez szuper Harry. - folytatta Ginny - És képzeld Ron és Hermione is összejöttek a nyáron. -Most rajtuk volt a sor, hogy elpiruljanak, Ron eléggé zavarba jött és úgy csinált mintha talált volna valami érdekeset a földön.

Harry a következő két hétben nagyon jól érezte magát.

- Megérkezett a lista a Roxfortból, hogy mire lesz szükségetek a következő tanévben. - szólt Mrs. Weasley. - Mindenki menjen a szobájába és pihenjen egy kicsit mert délután indulunk az Abszol útra.

Hermione, Ginny és Will már indultak is fel a közös szobájukba. Mikor bementek Hermione gondosan bezárta az ajtót. Ginny az ágyán ült és a takaróját igazgatta. Will pedig az ablaknál ált és nézte az eget.

- Will, neked nem tetszik véletlenül Harry? - kezdete Hermione.

Ginny a kérdésre egyből felkapta a fejét.

- Hát...- kezdte elpirulva Will, de ugyanaz volt a helyzet mint Harrynél, hogy a barátai már egyből tudták a választ.

- Szerintem van esélyed nála.- mondta mosolygósan Ginny.

- Harry nagyon kedves fiú, nagyon megkedveltem már a legelején amikor megláttam- próbálta komolyan mondani Will, de csak még jobban elpirult.

- Amúgy miért nem jártál eddig a Roxfortba ha Dumbledore unokája vagy?- kérdezte Hermione.

- Eddig Spanyolországban voltam, és ott a közelben nincsen mágus iskola ezért magán tanuló voltam.

- De szupi, és tudsz Spanyolul?- érdeklődött Ginny.

- Hát, igen, de nem teljesen beszélem még a nyelvet. Nem sokat voltam ott emberek között.

- Gyertek gyerekek, siessetek, késésben vagyunk, nem késhetjük le a Roxfort Expreszt.- hadarta Mrs. Weasley.

Harry gyorsan felkapta a ládáját és Hedvig kalitkáját és sietett le a földszintre ahol már Ron kivételével mindenki ott várakozott.

- Ron, drágám, siess, már csak 5 percünk van.- kiabálta Ronnak Mrs. Weasley.

- Mrs. Weasley, mivel megyünk ha már csak 5 percünk van?- kérdezte érdeklődve Harry.

- Zsupszkulccsal. Ron siess már, nem érünk rá!

Végre lejött Ron. Zsupszkulccsal a Roxfort Expressz-hez mentek és éppen elérték még.

Harry meglepetten láttál, hogy Will is velük jön.

- Will, te hogyhogy jössz a Roxfortba? Eddig nem magán tanuló voltál?

- De igen, csak most Albus szerint a Roxfortba kéne járnom, ha már Londonban vagyok.

- És te melyik házba leszel? A griffendélbe?- kérdezte Ginny.

- Hát, még nem tudom, az elsősökkel együtt majd engem is beoszt a Teszlek Süveg- kuncogott Will – Elég ciki lesz ott állni közöttük. De remélem a griffendélbe kerülök.

- Biztos nem a mardekárba kerül Will, Malfoy mellé, hiszen ő olyan kedves és nem gonosz és ravasz mint a többi mardekáros.- nyugtatta magát Harry a döcögő Roxfort Expresszen.

Folyt. köv.