Cornelius Agrippa

Heinrich Cornelius Agrippa von Nettesheim (Köln, 1486. szeptember 14. – Grenoble vagy Lyon, 1534 v. 1535) okkult német író, alkimista, csillagász.

Élete
Kölnben született 1486. szeptember 14-én. Előkelő nemesi családból származott. Jogot és orvostudományt hallgatott Kölnben és Párizsban, ezután alkimistaként tevékenykedett Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Angliában és Olaszországban. Alkimista tevékenysége mellett héber nyelvet, illetve teológiát is oktatott. Németországba visszatérte után először I. Miksa német-római császár katonája lett, majd visszatért Franciaországba, ahol I. Ferenc király katonája, orvosa lett. Ezután Németalföldre utazott, ahol Habsburg Margitnak, a Németalföld kormányzójának történésze lett (1528 – 1530). Komoly tevékenységet fejtett ki a boszorkányok üldözése ellen, emiatt eretnekséggel vádolták meg. Munkái miatt 1530 – 1531 között börtönbe került. Nagy nyomorban halt meg.

Filozófiája
Filozófiájában az egyház őskeresztény szellemben való megreformálásának szükségességét hangoztatta, s elítélte a „pogány" humanizmust („De incertitudine et vanitate scientiarum atque artium", A tudományok hiábavalóságáról és bizonytalanságáról, 1527). Lelkes híve volt a zsidó kabbalisztikának és a mágiának, megkísérelte az újplatonizmus egyes elemeit összekapcsolni a mágiával („De occulta philosophia sive de magia", Az okkult filozófiáról, avagy a mágiáról, 1531 – 1533). Munkáinak első gyűjteményes kiadása 1600-ban jelent meg.

Agrippa a Declamatio de nobilitate et praecellentia foeminei sexus c. munkájában a női nemnek a férfiakkal szembeni kiválóbbságáról ír. Érveit bibliai, filozófiai és élettani érvekkel támasztja alá. Szerinte a nő tisztább anyagból épül fel, mint a férfi, és a férfi és nő közötti fiziológia eltérések a nők felsőbbrendű finomságát bizonyítják. Agrippa szerint a nők még a haláluk után is jelét adják természetes, velükszületett szerénységüknek, hiszen a vízbefúlt nők arccal lefelé, míg a vízbefúlt férfiak arccal felfelé, a hátukon úsznak a vízen. Továbba azt tartja, hogy filozófusok, matematikusok, és csillagászok gyakorabban hibáznak jövendéléseikben és jóslataikban, mint az egyszerű parasztasszonyok, és hogy egy orvos nem ér annyit, mint egy jó öreg nővér.

Művei
Dialogus de homine (Párbeszéd az emberről), 1516
De beatissimae Annae monogamia, (Szent Anna egyszeri házasságáról), 1519
De incertitudine et vanitate scientiarum atque artium declamatio invectiva (A tudományok hiábavalóságáról és bizonytalanságáról), Köln, 1527 (Szatíra)
Declamatio de nobilitate et praecellentia foeminei sexus (A női nem nemesrendűségéről és kivállóságáról), Antwerpen: Michael Hillenius, 1529
De originali peccato (Az eredeti bűnről), Antwerpen: Michael Hillenius, 1529.
De triplici ratione cognoscendi Deum (Isten megismerésének három módjáról, Antwerpen: Michael Hillenius, 1529.
De sacremento matrimonii (A házasság szentségéről), Antwerpen: Michael Hillenius, 1529
De occulta philosophia libri tres, (Három könyv a rejtett bölcsességről), Antwerpen, 1530

Forrás: Wikipedia