Roxfort csúcsait vastag hóréteg fedte, és mindenki a karácsonyi bálra készült. Izgatottság és feszültség töltötte be a légkört. Mindenki a saját dolgaival foglalatoskodott. Az egyik szobában a lányok igazgatták a hajukat, a másikban a fiúk porolták a dísztalárjukat, és permetezték be magukat illatos kölnivel. Egy szóval már javában állt a bál. Persze még nem a Nagyteremben.
Fred és George is készülődött a nagy estére. Úgy gondolták, itt az ideje alaposan felforgatni ezt az unalmas életet, és valami nagy dobást terveztek. Már hetekkel ezelőtt elhívták a bálba 2 kviddicses tárasukat, így ezzel már nem nagyon kellett foglalkozni. Fred Angelinát, George pedig Kate-t kérte meg, hogy legyen a párja.
- Mi lenne, ha békát tennénk a puncsba? - nézett Fred a testvérére.
- Áh, nem azt már elsütöttük harmadikban. Nem emlékszel?
- Oh, tényleg. De azért nagy dobás volt.
- Elismerem teső, de most valami nagyobb kell. Amitől tényleg mindenki kibukik!
Hosszasan törték a fejüket.
- MEGVAN!
George odahajolt a Fredhez, és megsúgta neki a tervét. Mivel tetszett Frednek, megtervezték a forgatókönyvet, és elégedett arcal indultak a Hallba, hogy megkeresség a párjaikat. McGalaggony professzor közeledett feléjük.
- Mr. Weasley, Mr. Weasley, ugye idén megkímélnek minket a tréfáiktól tekintettel, hogy a Mágiaügyi Miniszter is jelen lesz.
- Ó, persze... - kezdte George
- ...tanár nő. ...
- ...Nem csinálunk semmi...
- ...olyat, ami törvénybeütköző,...
- ...vagy szabályellenes,...
- ...vagy erkölcsellenes,...
- ...vagy Önellenes. ...
- ...Ígérjük - fejezték be kórusban, és miután a professzorasszony befordult az első sarkon, hangos nevetésben törtek ki.
Ebben az évben nem volt jelen semmilyen külföldi delegáció, csak a Miniszter jött el vendégként megtekinteni egy roxforti ünnepélyt, és az igazgató örömmel látta.
Hermione a szobájában készült a bálra Kate-vel és Angelinával.
- Katie, segítenál egy percre? - szólt a közelebb álló lányhoz.
- Persze, miben?
- Csavard meg ezt a coffot és hátul tűzd össze egy csattal légy szíves.
- Rendben. - Katie kidugott nyelvvel ügyeskedett amíg olyan nem lett a hajkorona, amilyennek hermione elképzelte. - Készen is vagyunk. Na?
- Köszi. Így képzeltem. Én ne segítsek?
- Köszi, hogy felajállottad, de már megcsináltam.
- Hagyod kibontva?
- Igen. Nekem aszt hiszem ez áll jól. - Egymásramososlyogtak, és Angelinához csatlakozva elingultak lefelé a Hallba.
- Oh, nekem még van egy kis dolgom - kapott a homlokához Hermione, és elnézést kérve leszakadt a kis csoporttól. Kate és Angelina pedig lassú lépésekkel lement a lépcsőn, ahol már várták őket az ikrek.
- Sziasztok - köszöntek a fiúk kórusban.
- Igazán jól néztek ki - közölte barátságos mosollyal az arcán Fred.
- Egyetértek.
Fred belekarolt Angelinába, és sejtelmes mosollyal indultak befelé a terembe.
- Ez a mosolyt nagyon is jól ismerem. Mire készültök, Fred? - mutatott rá a lényegre Angelina.
- Ó, semmire. Az ég világon semmire. Idn megkímélünk benneteket minden borzalomtól.
A mosoly még szélesebb lett az ikrek arcán amint beléptek a Nagyterembe. Odavezették a két lányt a terem szélén álló székekhez, majd arra hivatkozva, hogy italokért mennek, ott hagyták őket.
- Mikor kezdjük? - kacsintott Fred a testvérére.
- Majd ha mindenki bent lesz.
Lassan elkezdtek szivárogni befelé azok is, akik csak később készültek el, és alig egy órán belül megtellt az egész terem táncoló és cseverésző emberekkel.
- Most? - nézett George fivérére.
- Most! - bólintott Fred, és nagyot taszított testvérén, aki ennek következtében neki esett egy táncolópárnak.
- Most mire volt ez jó? - kibálta George, és mérges arckifejezéssel nekirohant Frednek, és a falhoz lökte. Odaszorította, és látszólag elkezde folytogatni. Az öklendező hangokat hallatott, és szenvedő arckifejezéssel még hörögni is elkezdett.
- Tudtam, hogy sosem bízhatommeg benned! - nyögte amilyen hangosan csak tudta - Testvér létedre rútul elérultál! Hogy tehettél ilyet?
- Mégis mire gondolsz? - sziszegte a folytogató.
- Arra, hogy elloptad a barátnőmet!
- Úristen Fred! Az három évvel ezelőtt volt! Mi a fenének eszed magad még mindig amiatt! Ő választott engem, és kész!
- De te visszautasíthattad volna! Hogy árulhattál el ennyire? Hogy tehetted?
Fred kirontott a folytogatásból, és nekilökte George-ot a puncsos asztalnak, mire az felborult, és beborította az egész padlót. Előhúzta a pálcáját, és George-nak szegezte.
- Még mindig nem tudtam feldolgozni, hogy három éve nem vetted a fáradtságot, hogy legalábvb bocsánatot kérj!
- Mégis minek kértem volna bocsánatot? Mondtam már, hogy nem én tehettem róla. De viszont arról te tehettél, hogy az egyik kísérletünk alkalmával nem szóltál, hogy robbantgatni akarsz, és majdnem én is felrobbantam! Na erről te tehetsz! Útállak!
- Nem! Én utáltalak először! Győlöllek! Meg tudnálak ölni!
- Nem tudsz! Nincs benned elég varázserő hozzá!
- Tényleg nincs? Tegyünk egy próbát? - Fred torz vigyorral az arcán meglendítette a varázspálcáját, és hangtalanul előidézett egy olyan varázslatot, aminek zöld színe volt, hogy még hatásosabb legyen a játék. George félreugrott a varázslat elől, legyen az bármi, és előkapta ő is a pálcáját. - Na ne mondd, hogy nincs! Tessék! Meg tudnálak ölni. És meg is teszem.
Egyszerre lövelltek egymás felé átkokat, és tértek ki a másikéi elől. Majd miután elégedettséggel nyugtázták, hogy mindenki kővé dermedve nézi őket, hirtelen mindketten összerogytak, és úgy tettek, mintha elájultak volna.
- Hívják gyorsan Madame Pomfreyt! Hívják már! - kiáltott fel Hermione kiválva a tömegből, és odafutott Fredhez. Letérdelt a fiú mellé, és ébresztgetni kezdte!
- Fred! Fred! Hallasz engem? Kérlek ébredj már fel!
a fiú úgy gondolta, hogy eleget tesz a kérésnek, és lassan szaggatottan elkezdett feltápászkodni. Hermione segített neki kimenni a teremből. Amíg ők kifelé támolyogtak, a többiek körbeállték George-ot, és Kate letérdelt mellé pontosan ugyanúgy, ahogy Hermione tette percekkel ezelőtt. Ő is élesztgette, majd mikor a fiú feltápászkodott, Hermione mintájára ő is segített neki kimenni a teremből.
- Folytassák a táncot! - szólt mennydörgő hangon Dumbledore, és sietve követte a négy távozó embert. Alig jutott el a kijáratig, amikor Fred szőke hajjal belépett a küszöbön. Úgy nézett ki, amint akinek semmi baja, mintha nem is verekedett volna a testvérével mindössze néhány perccel ezelőtt. Rámosolygott az igazgatóra, látványosan meghajolt előtte, és beljebb sétált a terembe a megkövült Dumbedore előtt. Alig tellt el egy perc, és George is feltűnt, ráadásul fekete hajjal. Fejével biccentett a kővé dermedt igazgató felé, és elindult az ellenkező irányba. A két lány, akik kikísérték a fiúkat meg sehol. Dumbledore agyában szöget ütött ez a gondolat, és kiment a Hallba, hogy megkeresse azt a két lányt.
McGalaggony tartott sietve Fred felé. Mint egy mérges anya, megfogta Fred fülét, és ráncigálni kezdte a terem másik oldalába.
- Ne is törődjenek velünk! Táncoljanak tovább! - utasította a többi gyereket ellentmondást nem tűrő hangnemben.
Mikor odaért George-hoz, szótlanul meg fogta neki is az egyik fülét, és őt is elkezdte ráncigálni egy hátsó ajtó felé. Mikor beléptek az ajtón egy csókolózó szerelmespár pironkodva szétrebbent, és sűrű bocsánatkérések közepette igyekezett kifelé a teremből. McGalaggony belökte a fiúkat a terembe, és betaszította a kezével az ajtót, ami nem csukódott be, csak hozzáverődött az ajtófélfához. Ezt a tanárnő nem vette észre, és az ikrek felé fordulva elkezdett kiabálni.
- Mégis mi az ördögöt láthattunk az előbb odakint maguktól. Azt ne mondják, hogy egy tréfa volt, mert mentem megpukkadok dühömben. A Mágiaügyi Miniszter odakint volt. Erre nem gondoltak? Szégyent hoztak az iskolánkra.
- De tanárnő! Ez a szemét ellopta a barátnőmet, és ráadsul még testvérnek meri nevezni magát - színészkedett tovább Fred, és csípőre tett kézzel villámokat lövellt a pillantása.
- Miért pont a teremben kellett azt elintézniük, és mi az ördög ez a hajfesték? - nézett a tanárnő George-ra.
- Soha többé nem akarok erre hasonlítani sem - az ujjával Fred felé bökött, és karba tett kézzel elfordult.
- Igen, de nem ez a lényeg. Miért csináltak ekkora cirkuszt az egész iskola előtt?
Az ajtó halk nyikorgással kitárult, és George kinézett a tömegbe. Rögtön szembe találta magát Hermionéval, aki mindössze két méterrel alrébb megpróbált hallgatózni. A fiúnak elkerekedett a szeme amint végignézett a lányon. A zöld ruha amit viselt, tökéletesen simult az alakjára, és a haját akarva se csinálhatta volna meg jobban. Mosolyogba félrehajtotta a fejét, és úgy nézett rá McGalaggony válla felett.
- Maga meg miért vág ilyen bárgyú képet, amikor éppen azt próbálom meg ecsetelni, hogy milyen szágyent hoztak ránk?
- Elbűvölő - sóhajtotta George, és mégbárgyúbb képet vágott hozzá. Fred néhányszor elhúzta a kezét testvére arca előtt. Semmi reakció. Kezét széttárva nézett a tanárnőre, majd vissza George-ra.
- Mi bajod van? - mondta rideg hangon, még mindig a szerepébe bújva.
Mivel erer se jött válasz, úgy döntött, hogy mindenképpen kideríti, mi okozza ezt az idióta állapotot a testvérénél. Mögé állt, sé elnézett a pillantása irányába, majd mikor rájött hogy kit bámul ennyire, hangosan felnevetett. Hermione visszafordult erre a hangra, otthagyva Harryt, akivel eddig beszélt.Ekkor vette észre George-ot, aki most már nyitott szájjal bámulta őt, és zavart arckifejezéssel elindult a tömegbe. George rögtön indult utána, de testvére megfogta a karját, mire az egy nagyot lökött rajta tudtára adva, hogy most hagyja békén, és követte Hermionét.
- Tanárnő, azt hiszem tudom, mi baja van. Szerelmes.
George egy italos asztalnál talált rá a lányra. Odaállt mellé, és öntött magának egy kis töklevet. Gyoesan felhajtotta, és a lány felé fordult. Éppen abban a pillanatban váltott a zene ritmust, és most egy lassú, romantikus szám vetet kezdetét.
- Táncolunk?
Bal kezét a lány felé nyújtotta, és amilyen kedvesen csak tudott, rámosolygott. A lány kissé zavartan visszamosolygott, és kezét a fiúéba tette. George bevezette a tömegbe, és a derekát megfogva közelebb húzta magához. Mélyen a szemébe nézett, és táncolni kezdtek.
- Meg vagyok lepve, hogy lehetett, hogy eddig nem vettem észre, milyen jól áll neked ez a ruha. Úgy nézel ki benne, mint egy hercegnő. Egy valóságos hercegnő, aki a megmentőjére vár bezárva egy sárkányok által őrzött toronyszobába.
Hermione elpirult, sé levette tekintetét a George arcáról. Ekkor látta meg McGalaggony rosszalló pillantását, és Fred csípőre tett kezét.
- Mi volt ez a verekedés az előbb?
- Ó, csak a szokásos karácsonyi meglepetésünk mindenkinek. Tetszett?
- Mit ne mondjak, elég meggyőzőek voltatok. De eltelik majd egy időbe, mire kimagyarázzátok magatokat McGalaggonynál. Eléggé csúnyán nézett most rád.
- Majd megoldjuk valahogy.
Ezek voltak az utolsó szavak, amiket George kiejtett mialatt táncoltak. Amint véget ért a zene a tanárnő odarobogott a párhoz, és "George Weasley, jöjjön velem!" felkiáltással megpróbálta beszélgetésre hívni a fiút. George egy puszit nyomott Hermione arcára, és szó nélkül követte a tanárt.
- Tanárnő, már táncolni sem szabad? - nézett vigyorogva a professzoraszonyra.
- De, szabad, de nem akkor, amikor éppen beszélünk. Mégis hogy gondolta, hogy először megpróbálja megölni a testvérét, utána pedig egyszerűen lelép táncolni?
- Tanárnő, azt hiszem félreérti. ez csak egy egyszerű kis komédia volt, amint maguknak szántunk karácsonyi ajándéknak.
A tanáron látszott, hogy menten megpukkad dühében.
- Ajándéknak? - sziszegte dühtől eltorzul arccal a tanárnő. - Szép kis ajándék, mondhatom.Majd meglátja, mit kap tőlem ajándékba a testvérével együtt. Először is vakarja le magáról ezt a hajfestéket, utána egy héten keresztül minden nap le kell tisztítania az összes dolgot a Trófeateremben! Megértette?
- Igen tanárnő. Még egy kérdés. Tetszett az előadás?
McGalaggony arca kezdett átvágni lilás színűbe.
- Nem, nem tetszett, amit előadtak. És most tűnjön a szemem elől. Tolmácsolja a testvérének a büntetőmunka idejét és helyét. Ne feledje: minden este 7-től a Trófeateremben lesikálják az összes dolgot, és varázslat nálkül!
George széles mosollyal az arcán kifarolt a teremből. Az ajtóban még biccentett egyet a fújtató professzornak, és hangosan nevetve becsukta maga mögött az ajtót, és nekilátott, hogy megkeresse a testvérét.
- Na? Mit kaptunk? - nézett rá Fred az egyik asztal mellől a még mindig nevető testvérére.
- Egy hétnyi büntetőt, de azt hiszem élvezni is fogjuk. Friccsel!
- Az biztos, Bratyó.
Egymásra vigyorogtak, és méltóságteljesen, átkarolva egymást kisétáltak a teremből.
Ez a karácsony emlékezetes marad - nyugtázták magukban a gondolatot, és nevetve kiléptek a teremből.