A Titkok Kamrája

Több, mint ezer évvel ezelőtt élt korunk négy legnagyobb varázslója, illetve boszorkánya: Griffendél Godric, Hugrabug Helga, Hollóháti Hedvig és Mardekár Malazár. Ők négyen harmóniában, békében éltek, és nevelték az eljövendő nemzedéket egészen egy hétfői napig, amikor is minden fenekestül felfordult. Azon a napon Malazár szembefordult társaival, és Godric szemébe nézve kijelentette azt, ami már jó ideje nyomt a szívét:
- Szerintem nem kéne mugli születésűeket is felvennünk. Nem bízhatunk meg bennük.
- Halkabban! - tekintett a körben álló diákokra, akik közül nem egy mugli születésű volt. - Miért nem kéne mulgli születésűeket felvennünk? Ugyan olyanok, mint mi.
- Sose bízhatunk meg bennük, mert csak kifecsegnék a titkunkat. Ha azt akarjuk, hogy a világunk titokban maradjon, akkor ne vegyünk fel több mugliivadéklot!
Griffendél körbepillantott.
- Mindenki menjen a házába - címezte mondatát a fiataloknak, és végigsimított szakállán, ahogy azt mindig is tette. - Hogy kifecsegnék? Nem. Igenis megbízhatók, akárcsak te avagy én.
- Nem fognak hallgatni! Nem fognak, mert minden mugli vágya a híresség, és ezzel egy csapásra híresek lennének. Gondolj csak bele Godric! Egy bottal hadonászó mugli, akinek engedelmeskednek a tárgyak. Micsida parádé. Az újságok hemzsegnének az ifjú varázslóktól. Gondolj csak bele, milyen pokol lenne, ha az emberek tudnának mindent a varázslatról.
- De még nem tudnak - vágott közbe Godric.
- Még nem tudnak. Igen, még nem tudnak, mivel még nem adták tovább, de bármelyik pillanatban megtehetik, csak egy szavukba kerül.
- De nem fog.
- És akkor mi lesz velünk, ha az emberek tudomást szereznek rólunk? Elérkezik a varázslók legrosszabb élete. Akik nem képesek bűbájt alkalmazni, azok panaszkodni fognak. Akiket nem veszünk fel, azok is! Akiket viszont felveszünk, azok majd mindent meg akarnak oldani varázslattal, sőt, ha belegondolsz, az összes ember varázslattal akarja majd megoldani a problémáját, és a varázsvilág végét jelentené.
- Túl pesszimistán látod a dolgokat, Öreg Barátom! Nem kell tartani ezektől a gyerekektől. Nem mernek majd varázsolni az utcán, mivel ha megteszik, el lesznek tanácsolva, azt pedig ugyebár egyetlen fiatal sem kívánná magának. Meg kell bíznunk bennük, külömben kihalunk.
- Miért halnánk ki? Csak mert varázsló az össze diákunk? Ugyan, Godric. Ha mindenki varázsló, akkor nincs veszély. A szülők nem pletykálják ki, mert részesei a dolognak, minden tökéletes lenne. De amint bekerül egy nagyravágyó mugliszülő az iskolába, azonnyomban vége a jó életünknek. Az emberek úgy fognak tartani minket, mint a kutyákat. Mi is csak szolgálatot teljesítünk majd nekik, minket nem kell jobban tartani.
- Barátom, most hagyjuk annyiban a dolgot, mielőtt még jobban elfajul minden. A mugliszületésűek maradnak, nem tehetsz ellenük semmit.
- Godric-nak igazat kell adnunk - csatlakozott a beszélgetéshez Hedvig. - Ha nem veszünk fel muglikat is, akkor kihalunk. A varázslócsaládok egyre kevesebb gyereket vállalnak el. Nézd meg Smith-éket. Antonynak hét testvére volt, de ők csak egy gyereket vállalnak, és nem is akarnak többet. Ha nincsenek a muglik, akkor már rég kihaltunk volna.
- Nem, nem haltunk volna ki, mert mi annál sokkal de sokkal erősebbek vagyunk, mint hinnék.
- Attól még, hogy te erős vagy, Smith-ék nem fognak nyolc gyereket vállalni, és ezzel megmenteni a varázsvilág sorsát - érvelt Helga.
- No álljon meg a menet. Most már mindenki ellenem van? Hát senki se áll mellém? Hedvig, vérzik érted a szívem, de legyen ahogy akarjátok. Vegyetek fel muglikat is, de engem nem láttok többé ezen a környéken. Ahol nem teljesül a kívánságom, ott nekem nincs helyem. Oldjátok meg a pótlást, és mindent. A hónap végén távozom az épületből.
Malazár hátat fordított barátainak, és elindult saját lakosztálya felé. Út közben végig fortyogott benne az elfolytott düh.
- Miért nem képesek elfogadni egy döntésemet sem? Mindig csak jót akarok nekik, de sose fogadják el semmilyen döntésemet sem, még akkor se, ha az az érv pontos, és helytálló. Még akkor se! Még most se! Nincs helyem itt többé. Építek egy kamrát, ahova bezárom mindenem, és elhagyom az iskolát. Megépítem azt a kamrát, mégpedig úgy, hogy száz varázslódetektív se találhassa meg.
Egy pálcasuhintással maga elé varázsolta a tervrajzokat.
- Rendben, így tökéletes - mormolta maga elé.
Azzal nekilátott a tökéletes hely felkutatásához. Hosszas keresgélés után talált rá egy megfelelő helyre, egy rég nem használatos lányvécé mögötti részre. Ebbe a részbe egy alagutat fúrt, amit barlangokba vezetett. Kialakította a mennyezetet, a boltozatot, a díszítést, természertesen kígyó mintával, és a belső termeket. A legbelső terembe felállított egy őnála háromszor magasabb képmást a terem bejáratával szemben. Mikor minden apró simítással végzett, a terem bejátara fölé ívelt betűkkel belevéste a boltozatba: A Titkok Kamrája. Mindezek után elhagyta a kamát, de csak a kerti tyúkólba ment, hogy szerezzen egy tyúktojást. Hamarosan meg is lelte, amit keresett. Varázsolt egy varangyot, és kikölttette vele a tojást. Attól a naptól kezdve Malazár beteljesültnek vette ígéretét. A kikelt Baziliszkusznak megparancsolta, hogy amikor eljön az ő ideje, öljön meg minden mugli származású diákot. Mikor minden utolsó simítással végzett, Malazár elhagyta az iskolát, és saját útjára idult. A Titkok Kamrájának létezésére homály borult, senki nem tudta, a hely valóságos-e avagy csupán legenda, egészen addig a napig, amikor ötven évvel ezelőtt egy bozonyos Tom Denem ki nem nyitotta, kiengedve a Kamrában rejtőző borzalmat. Ám a végleges tisztítást nem végezték el teljesen, mert a kamra bezárult, hogy egy szép napon Harry Potter és társai újra kinyithassák, de ez már egy másik történet.