8. Az �lomn� f�zet 2.

Az �lomn� f�zet h�rom f�rfi hajsz�llal… ez nem az volt, amire Perselus Piton valaha is v�gyott �let�ben. Ha Hermione Granger h�rom hajsz�la lett volna a f�zetben, az is durva eredm�nnyel j�rt volna. Megh�romszorozott volna minden �rz�st – v�gyat, k�nt, kiel�g�l�st. De h�rom f�rfihajsz�l egy heteroszexu�lis f�rfinak – ez olyan volt, mintha belecs�ppent volna a legdurv�bb slash t�rt�netbe – H�ROMSZOR! EGYSZERRE!

Amikor Piton reggel fel�bredt, hirtelen azt sem tudta, mit tegyen. H�nyja ki az el�z� napi vacsor�t, vagy egyszer�en �lje meg mag�t? Ezt az �rz�st nem �li t�l! Eg�sz �jszak�s pik�ns kalandjai Ron Weasley-vel… ez t�bb volt, mint amit el tudott viselni. Sokkot kapott. Csak fek�dt �gy�ban �s remegett a k�nt�l. Nem volt ereje felkelni, vagy b�rmi egyebet tenni. Az m�g hagyj�n, hogy �let�ben el�sz�r megtapasztalta, milyen egy f�rfival lenni, de legal�bb valaki m�s lett volna! Csak nem Weasley! Ron Weasley egyszer, k�tszer, h�romszor, or�lisan, an�lisan… nem! Perselus Piton – gyermekkora �ta tal�n el�sz�r – els�rta mag�t.

M�r d�l lehetett, amikor valaki b�tortalanul kopogott ajtaj�n. Alig b�rt er�t venni mag�n, hogy kisz�ljon, ki az.

- Perselus, j�l vagy? – hallotta Draco agg�d� hangj�t.

- Nem – sz�lt ki gyenge hangon, �szint�n.

- Bemehet�nk?

Piton tudta, hogy este alaposan bez�rk�zott, de sz�ks�ge van seg�ts�gre.

- Megpr�b�llak beengedni – mondta, �s percek alatt siker�lt elbotork�lnia az ajt�ig. P�lc�j�t meg se pr�b�lta haszn�lni. Nagy nehezen kinyitotta az ajt�t. Kint Draco mellett persze Granger �llt. Piton egy pillanatig m�rges lett a l�nyra - m�gis mit keresett rajta Weasley hajsz�la? -, de azt�n r�j�tt: csak azt kapta, amit meg�rdemelt. Figyelmetlen volt.

- Szent Merlin, Perselus! Mi t�rt�nt veled? Megt�madtak? Beteg vagy? Pocs�kul n�zel ki!

A k�t fiatal k�zben bel�pett az ajt�n. Amikor Piton l�tta, hogy Draco esetlen�l t�mogatni akarja, gyorsan Hermion�hoz fordult. Nem volt felk�sz�lve arra, hogy egy fi� �rjen hozz�…

- Miss Granger, visszaseg�tene az �gyig? – k�rdezte �gy a l�nyt�l. Hermione hagyta, hogy r�t�maszkodjon, majd visszak�s�rte az �gyig, �s felemelte a takar�t, m�g al�b�jt.

- Mi t�rt�nt? – ism�telte meg a k�rd�st Draco.

- Semmi. Romlott lehetett egy hozz�val� a b�jitalban, amit este ittam meg – mondott „f�ligazs�got”. – Az gyeng�tett le ennyire. Estig �gyban maradok, �s rendbe j�v�k – b�ztatta ink�bb saj�t mag�t, mint vend�geit.

- Seg�thet�nk valamiben? – k�rdezte a l�ny. – F�zhetn�nk Dracoval egy ellensz�rumot, vagy valami hasonl�…

- Ha lenne ellensz�rum, csakis �nre �s Dracora b�zn�m az elk�sz�t�s�t – k�z�lte fak� hangon, csukott szemmel a f�rfi. – De nincs ellensz�rum. Magamt�l kell rendbe j�nn�m. Addig figyelni�k k�ne helyettem a Dursley h�zat. Draco, megtenn�d?

- Megyek – �g�rte a fi�. – Addig Hermione vigy�z r�d. Ne hagyd mag�ra, rendben? – n�zett a l�nyra.

- OK! – v�laszolta, �s le�lt egy fotel sz�l�re, ami ruh�kkal volt tele.

- Eln�z�st a rendetlens�g�rt. N�lam mindig ez van. De helyezze mag�t k�nyelembe valahogy, ha t�nyleg maradni szeretne. Nem musz�j, majd megleszek valahogy – tette hozz�.

- Ne vicceljen! Nem hagyom mag�ra! Csak pihenjen, j�? Nem �hes?

Piton megr�zta a fej�t, majd csukott szemmel tov�bb fek�dt.

Hermione ijedten n�zte megk�nzott arc�t. L�tszott rajta, hogy „bel�lr�l” szenved. Nem tudta, hogy seg�thetne. V�g�l r�vid hezit�l�s ut�n megfogta a f�rfi fak� kez�t. Piton nem tiltakozott, ink�bb h�l�san megszor�totta a l�ny kez�t. �gy maradtak. Nem mondtak semmit. Mindkett�j�ket valamilyen nyugalom sz�llta meg, ahogy Piton csukott szemmel fek�dt, Hermione pedig n�m�n vigasztalta �rint�s�vel. Piton arcvon�sai ellazultak, m�g lassan �lomba mer�lt.

-----------

Hermione mialatt n�zte az alv� f�rfit, azon gondolkodott, mi t�rt�nhetett vele val�j�ban. Egy romlott hozz�val� a b�jital�ban, ugyan m�r! Majd pont a B�jitalok Mestere ront el egy b�jitalt!

Min�l tov�bb n�zte a f�rfit, ann�l ink�bb �gy �rezte, hogy valami �ri�si lelki trauma �rhette. Valami, amire nem sz�m�tott. Legsz�vesebben �t�lelte volna Pitont. Megvigasztalta volna, mint egy kisgyereket, mag�hoz �lelve, a h�t�t simogatva, l�gyan ringatva. Ehhez persze nem volt mersze, de a k�zfog�sa is seg�tett – �rezte. Maga se vette �szre, mikor kezdte el finoman simogatni a f�rfi karj�t m�sik kez�vel. Piton �lm�ban elmosolyodott. Ezen felbuzdulva a l�ny tov�bbment: most az arc�t simogatta meg, de erre m�r fel�bredt.

- Bocs�nat – j�tt zavarba a l�ny.

- Nincs mi�rt – s�hajtotta a f�rfi. – K�sz�n�m, hogy velem van – suttogta.

Olyan meghitt volt ez a pillanat, hogy egyik�k se sz�vesen szak�totta meg.

- Miss Granger? – sz�lalt meg percekkel k�s�bb Piton. – Mennyire �rt a felejt�s�tkokhoz?

- H�t… az elm�let�r�l minden inform�ci�t elolvastam, de soha nem pr�b�lkoztam vele…

- N�zze, �n b�zom �nben, hogy k�pes r�. Megtenn� nekem, hogy felejt�s�tkot sz�r r�m? Tegnap est�t�l kezdve felejtsek el mindent, j�?

- De uram… - d�bbent meg a l�ny a furcsa k�r�sen.

- K�rem, nem leszek h�l�tlan! �s ha az �n p�lc�mmal csin�lja, nem csapj�k ki az iskol�b�l, mert a Miniszt�rium azt hiszi majd, hogy �n haszn�ltam. K�rem, tegye meg! �r�kre h�l�s leszek �rte!

- Nem is fog r� eml�kezni, hogy megk�rt! F�leg, ha valamit rosszul csin�lok, �s t�bb eml�k�t t�rl�m, mint k�ne!

- V�llalom a kock�zatot! �rok el�tte egy nyilatkozatot, hogy �n k�rtem meg a felejt�s�tokra, ha valami rosszul s�lne el. K�rem! – k�ny�rg�tt.

Hermione nem tudott ellen�llni a f�rfib�l �rad� k�ts�gbees�snek. �s ahogy rem�nykedve szor�totta a kez�t! A l�ny sejtette, hogy a f�rfi �lete sor�n tal�n soha nem k�ny�rg�tt m�g �gy valakinek. Fontos lehet neki ez a felejt�s�tok, ha m�g erre is k�pes: k�ny�r�g – r�ad�sul egy griffend�les di�kl�ny�nak!

- Rendben, megteszem – suttogta.

- K�sz�n�m. Hozna pergament �s penn�t?

Miut�n megkapta, k�t pergament �rt. Az egyikben le�rta, hogy � k�rte meg a l�nyt a var�zslatra, �s minden felel�ss�get �tv�llal. A m�sikat hosszabban �rta, majd lez�rta �s elrakta.

- Le�rtam, amire mindenk�ppen eml�keznem kell majd az este �ta – mondta, m�lyen a l�ny szem�be n�zve. A l�ny ett�l megborzongott.

- Itt a p�lc�m – adta a l�ny kez�be. – Gyakoroljon vele egy-k�t var�zsig�t, hogy megszokja.

Hermione elv�gzett n�h�ny bonyolultabb transzfigur�ci�s var�zslatot, m�g �gy nem �rezte, hogy k�szen �ll.

- Ha v�gzett a var�zslattal, azonnal dobja el a p�lc�t �s ugorjon el – tan�csolta a f�rfi. – Ismerem magam annyira, hogy tudjam: nem reag�lok nyugodtan arra, ha azt l�tom, hogy valaki r�m fogja a saj�t p�lc�mat �s nem eml�kszem semmire. Azonnal igyekezzen megnyugtatni, j�? El�re bocs�natot k�rek, ha durva lenn�k. Azaz, ha a szok�sosn�l durv�bb lenn�k – tette hozz� egy apr� mosoly k�s�ret�ben. - �s ne izguljon, �n megb�zom �nben. Ha ezt rosszul tenn�m, �gysem fogok eml�kezni r� – pr�b�lt viccelni �jra.

A l�ny idegesen b�lintott.

- Nem akarja var�zsl�s el�tt kihaszn�lni a helyzetet? – k�rdezte Piton hirtelen. – Most b�rmit a szemembe mondhat, amit szeretne, de eddig nem mert. El fogom felejteni, nem lesz k�vetkezm�nye.

Hermione egy pillanatig elgondolkodva n�zett b�jitaltan tan�r�ra. Fej�ben cik�ztak a gondolatok, mit is mondhatna. V�g�l el�szedte griffend�les b�tors�g�t – vakmer�s�g�t? – �s kib�kte: - Lenne valami tan�r �r, amit szeretn�k – k�z�lte.

Piton v�rakoz�steljesen r�n�zett.