Hogy…hogy…hogy…

Gy�ny�r� sz�p tavasz reggel volt, �s Harry boldogan kelt ki az �gy�b�l. Gyorsan felkapta a ruh�it, �s m�r szaladt is a l�pcs� fel�. Szombat volt, �s nem kellett tanulni. Lent a klubhelys�gben m�r v�rt valaki. Hermione. Harry r�gt�n odament hozz�, �s Hermione megcs�kolta.

-         J� reggelt, szerelmem – k�sz�nt�tte a l�ny

-         J� reggelt – v�laszolt Harry, �s k�zen fogva elindultak reggelizni.

Az asztaln�l m�r ott �lt Ron, Fred �s George.

-         J� reggelt!

-         J�l aludtatok? – k�rdezte b�tya ut�n Fred.

-         �h�m – felelt�k, mik�zben pir�t�sokat pakoltak a t�ny�rjaikra, �s lassan elkezdtek reggelizni.

Reggeli ut�n az ifj� szerelmesp�r kiment a kertbe s�t�lni.

-         Harry! Olyan sz�rny�t �lmodtam – kezdte Hermione.

-         Mit, kicsim? Mondd!

-         Azt, hogy elhagyt�l engem Pansy Parkinson�rt.

-         Jaj, picim, ez nem fog megt�rt�nni, f�leg amiatt a l�ny miatt nem.

-         Meg�g�red?

-         Meg – hangzott a r�vid v�lasz.

Cs�ndben maradtak egy kicsit. Csak a l�pteik zaja hallatszott. K�s�bb Harry t�rte meg a csendet.

-         Hermione!

-         Igen?

-         Szeretn�k veled tal�lkozni este 8-kor az �reg t�lgy alatt.

-         Rendben, de mi�rt nem most mondod?

-         Mert… csak. Nincs mi�rt. – v�laszolta komoly arccal a fi�.

M�g besz�ltek egy darabig, majd d�lben elmentek eb�delni. Cs�ndesen telt az id�, egyik�k se sz�lalt meg, csak a vill�k zaja hallatszott. A leveg�ben szinte v�gni lehetett volna a fesz�lts�get, amelyet Hermione bocs�tott ki mag�b�l. N�m�n ettek, de tudt�k, mindkett�j�knek ugyanazon j�r a gondolata. A d�lut�ni tal�lkoz�n.

Vajon mit akarhat mondani? – t�n�d�tt mag�ban a l�ny – Nagyon komoly lehet, ha nem mondta akkor. M�g j�, hogy csak ketten besz�l�nk. Biztos szak�tani akar velem. Pedig olyan j�l megvoltunk.

-         Mi a baj, dr�g�m? – k�rdezte Harry – Olyan k�pet v�gt�l, mint aki citromba harapott.

-         Nincs… nincs semmi bajom – mondta a l�ny, �s mosolyt er�ltetett az arc�ra, de ink�bb vigyorra sikeredett.

Eb�d ut�n a l�ny f�radts�g�ra hivatkozva felment a h�l�k�rletbe, led�lt az �gy�ra, �s elkeseredetts�g�ben s�rva fakadt.

Mi�rt nem szeret engem? Olyan sok mindent megtettem �rte! De v�rjunk csak! Nem is biztos, hogy szak�tani akar! Egy sz�val se mondta. – Erre a gondolatra kicsit felvidult, �s elkezdett k�sz�l�dni. H�romnegyed 8-kor elindult lefel�. Mikor meg�rkezett, m�g kihalt �s �res volt minden. P�r percet v�rt, �s felt�nt a horizonton egy s�t�t sziluett.

-         Harry! – suttogta.

A fi� lassan oda�rt, meg�llt a l�ny el�tt, felvette legdr�maibb arckifejez�s�t, �s mondta.

-         Hermione! El kell neked mondanom valamit. Engem is megr�zott, amikor hallottam, de k�rlek, ne s�rj.

-         Harry, k�rlek mondd m�r! – csattant fel Hermione.

-         Csak azt szeretn�m mondani…

-         Igen…

-         Hogy… hogy… hogy… - szipogott Harry, majd kimondta – hogy nincs fogt�nd�r.

-         MI???!

-         �PRILIS BOLONDJA! – hallatszott a f�k m�g�l hirtelen, �s el�l�pett Ron, Fred, George, �s Ginny a f�k lombjai k�z�l nevetve.

-         H�nyadika van ma?

-         �prilis… 1 – ny�gte Ron a nevet�st�l, amit a l�ny arckifejez�se v�ltott ki bel�le.

-         Ez nem volt vicces! – mondta durc�san a l�ny, majd hirtelen Harry karjai k�zt tal�lta mag�t, �s elkezdett � is nevetni.

-         De az volt. Ha l�ttad volna az arcod, h�t azt le kellett volna kapni. – mondt�k a nevet�st�l fulladozva az ikrek.

-         Megijedt�l mi? – sz�lt Harry, �s szorosan a karjai k�z� z�rt a l�nyt.