F�lelmetes

F�lelmetes �gy s�t�tben a szoba. Csak az ablakon �tsz�r�dik be egy kis f�ny, �pphogy csak annyi, hogy tudd, m�g �lsz. Hideg a p�rk�ny. �sszeh�zom magam. De nem seg�t. Nem meleg�t. Nincs mi, meleg�tsen. Semmim nincs, senkim nincs. Az ablak p�r�s, let�rl�k bel�le egy kis r�szt, de a k�d �ri�si odakint. Nem l�tok le a f�ldig. De tudom, hatalmas a m�lys�g.

Vajon milyen lehet zuhanni a semmibe?

Bizserget�, kellemes, gondtalan?

Nekem m�r �gyis mindegy. Hiszen nincs mi itt tartson.

Igen, fiatal vagyok m�g a hal�lhoz, de m�r nem tudok tov�bb �lni.

Az �let sz�momra legt�bbsz�r csak a harc volt. Sok�ig t�rtem, hogy �n vagyok a j�tev�, de most v�ge.

Meghalt. Cedric nincs t�bbi. Miatta kezd�d�tt minden. Az �ngyilkoss�gi k�s�rletek hatalmas sz�mot �rtek el. De egyszer sem siker�lt. Tal�n majd most.

Csak gy�tr�m magam, m�g a lelkem darabokk� nem hullik. Vagyis… m�r milli� darabra hullt. Mindenki azt hajtogatja nem miattam halt meg. De igen, miattam.

Az ajt� fel� n�zek. V�rom, hogy kiny�ljon. De nem ny�lik.

-Mikor j�nnek m�r?

Szememet csak az ajt�ra szegezem. Pislogni sem merek, h�tha lemaradok r�la. De nem. Nem ny�lik. Lassan visszaford�tom a fejem az ablakhoz.

-Nem j�nnek- suttogom halkan.

Meghaltak. Mindketten.

Itt hagytak. Ez is az �n hib�m.

Azt mondt�k, ha v�ge lesz a v�gs� �sszecsap�snak, elmegy�nk egy csendes helyre.

Hazudtak, �s elmentek n�lk�lem.

Az ablakot lassan kinyitom. Nyikorogva ugyan de megadja mag�t. Az arcomat megcsapja a hideg t�li d�r. A sz�l cs�pi az arcomat. A szememb�l sz�p lassan csordul a k�nny. Nem tudom, a sz�lt�l, vagy a f�jdalomt�l. Alig l�tok valamit, a k�d �thatolhatatlan. Len�zek a m�lys�g fel�, de nem sokat l�tok.

-Ut�natok megyek.- suttogom bele a leveg�be

Nem v�laszolnak. Nem hallj�k?

-Ut�natok megyek-, ki�ltok bele az �jszak�ba

Most sem j�n v�lasz, h�t hogy j�nne.

P�r percig m�g �llok az ablakba. Mosolygok �s s�rok. Tal�lkozhatok a sz�leimmel v�gre, �s a bar�taimmal. Siker�lnie kell.

L�bamat kirakom a k�dbe. A sz�l csiklandozza a talpam. Kellemes �rz�s.

-Mennem kell.

Elengedem az ablakok �s v�rom a zuhan�st. De… mi t�rt�nt?

Szememet kinyitom, a semmiben lebegek. Hangokat hallok, valahonnan m�g�lem. Lassan visszah�z valami, �s egyenesen bedob a szob�ba. K�r�l�ttem idegen, k�penyes emberek kiab�lnak egym�ssal. Nem figyelnek r�m. Az egyik alak bedeszk�zza az ablakot. Semmi f�ny nincs. P�r perc m�lva elmennek… egyed�l hagynak. Hallom a z�r kattan�s�t. Nincs ki�t. Fel akarok �llni. De egy feh�r kis ruha megg�tol ebben. Nem tudom leszedni magamr�l. Az id� egyre csak telik, de nem j�n be senki, mi van velem. Nem �rdeklem �ket, de nem engednek el.

Senkinek nem kellek, csak egy kard vagyok csup�n.

Mert ki v�di meg az �rtatlanokat, ha �n nem leszek ezut�n?